Az Udvarhelyszék délnyugati részének természetes középpontjában fekvő Székelykeresztúr, már a középkorban mezővárossá fejlődött, s központja és névadója lett az 1505-ben oklevélileg először említett Keresztúr – fiúszéknek. A helynév eredete összefügg a helység templomának védőszentjével.
Szent Kereszt templom
A város középpontjában a főtér utca során belül álló késő gótikus épület, szentélyében az 1458-as évszámmal, nem a város első temploma, mert e helyen már korábban is templom állott.
Különböző szakemberek igen nagy eltéréssel próbálták meghatározni templomunk építésének első időszakát.
Az írásos adat, amely a templomra vonatkozik a pápai tízed jegyzék 1333-as bejegyzése, amikor „Jakab pap” 23 régi hóni dénárt fizetett a megbízottaknak. Ez az összeg a Székelyudvarhelyt is magába foglaló környék legnagyobb tízedét jelentette.
A második bejegyzés egy ugyancsak figyelemre méltó megjegyzéssel kezdődik: „ in primis” azaz elsőnek is. Kézenfekvő utalás arra, hogy a dézsmát hozó papok, egy központi helyen, Keresztúron! – tartózkodó megbízottnak adták át járandóságaikat.
Ezek a közvetett bizonyítékok is igazolják azt a megállapítást, hogy Keresztúron építették a korabeli Erdőhát ( Keresztúr, Udvarhely és Homoród mente környéke) legnagyobb plébánia templomát.
A város első templomának alapjait 1968-1971 között tárták fel, melynek korát az itt talált XI-XII. századi sírok határozzák meg. A mai templomnál nagyobb kéttornyú románkori templom volt, melyet igazol a gótikus lábazat alatt megtalált román kori hengertagos lábazat töredéke és a hajó fal keleti belső felének egy korábbi rétegében feltárt szent püspök freskója és az egész templom régebbi alapjainak rajza.
Teljes joggal feltételezhető, hogy a templom tatárjárás előtt már állott. A Szent Benedek rend tulajdona lehetett, mert a keresztes lovagokra vonatkozó hagyomány csak a Keresztúr névre támaszkodik. Egyben ez a cím megerősíti a templom régiségét is, mert a Szentkereszt templomok a legrégibbek közül valók.
Ezt a régi templomot a tatárjárás pusztította el.
Ahogy a templom előttünk áll, jórészt a XV. században kapta mai formáját.
Nyugati homlokzat közvetlenül az újonnan megtalált toronypár alapfalat mögött emelkedik, de önálló fallal. A homlokzat közepén félköríves bejárat nyílik, ez épp úgy későbbi átépítésből ered, mint az emelet három ablak nyílása.
A hajó déli falát három támpillér négy falmezőre osztja. A támok két szakaszosak, vályúzatos vízvetőkkel. A második falmezőben csúcsíves körácsos ablak nyílik. A harmadik falmező egy cserépfedésű párkánnyal vízszintesen kettéosztott, itt találjuk egy körácsos ablak alatt a nagy kőtömbökből faragott csúcsíves déli kaput. A negyedik falmezőben is kétosztású, csúcsíves, körácsos ablakot találunk, s míg ez csúcsívben írt háromkaréjjal zárul, az előbbieket korai halhólyag motívumok díszítik.
A déli hajófallal majdnem párhuzamosan húzódik az az alapozás mely restaurálás során került felszínre, mintegy hajdani építkezésből eredő hajó déli falának fundamentuma.
A hajó északi falát három gótikus támpillér négy falmezőre osztja.
Az északi hajófallal párhuzamosan a toronypár északi tagjától a sekrestyéig fút az a hat támpillérrel tagolt hajdani alapfal, melyet a restaurálás során tártak fel.
A sokszögzáródású, megnyújtott szentély déli falát két támpillér erősíti, az első fal mezőt az 1929-ben épített sekrestye foglalja el, falaiba foglalva a hajó és a szentély itteni támjait. A következő két felszakaszban karcsú, kétosztású, csúcsíves ablakok nyílnak, más-más köráccsal alakítva. Hasonló csúcsíves ablakot találunk a támokkal tagolt szentélyzáródás délkeleti falán. / körácsos ablak rajzok /
Az északi falhoz egy tám és a sekrestye csatlakozik, melynek bejárata északról nyílik. A sekrestye északnyugati fal sarkánál látható a korábbi románkori hengertagos lábazat.
A templom belseje
A hajó nyugati végében a torony földszinti terét és kétoldalt kialakított két mellékterét találjuk, melyek közül az északi a karzatfeljárót foglalja magába.
A hajó déli fala vaskos, egyenetlen. A karzati részen, a falon egy festett H jel is előkerült, a restaurálás e jelet szabadon hagyta.
A keleti hajófalat csúcsíves diadalív töri át, mely élszedetes kváderkövekből van kirakva. A restaurálás alkalmával derült ki, hogy itt egy korábbi fal volt, melyben a diadalívtől jobbra és balra egy-egy kora gótikus ablak nyílott, a falfelületet pedig falképek díszítették. A dél felőli ablak mellett egy püspök alakja glóriával, díszes pásztorbottal aránylag épen került elő a késő gótikus építésű köpenyfal kibontásakor.
A hajó északi fala egységesebb és szabályosabb, mint a déli, és csak az északi bejárat töri át. A fal közepe táján a bejárat fölött már falkép nyomok találhatók. Egy töredékes jelenet után, melyen üst fölé hajló nő alak látszik, az apokalipszis egy jelenete van ép, sőt erősen restaurált állapotban, a sárkányon ülő asszony, mint a bűn megtestesítője, jobb kezében a kehely a harag pohara.
A meghosszabbított szentélyben két csúcsíves ablak nyílik más- más köráccsal díszítve. A szentélyt diadalív köti a hajóhoz, kváderkövekből csúcsívesre építve. Eredetileg a keleti fal állott itt gótikus ablakokkal és ennek a falnak áttörésével építették a szentélyt.
Az északi fal közepén falkép nyomok láthatók: Az apokalipszis egyik jelenete, Sárkányon ülő asszony, jobb kezében a harag poharával.
A hajót sík mennyezet fedi. A szentély két négyszögű bolt szakaszból és apszisból áll. A köbordák zárókőbe fútnak össze. A szentélyzáró kövén, rozettás díszítéssel Mária rózsa, körülötte évszám minuszkulás betűkkel: „ANNO DOMINI MILLESOM CCCC QOGESI OCTAVO”.
A szentély hosszfalain nyílik bejárat mind az északi, mind a déli sekrestyébe. Az északit tükörboltozat fedi, oldalfalain a restauráláskor korábbi boltindítások nyomait fedezték fel.
A templomot egykor kőkerítés vette körül. Csak alapfalairól vannak nyomok.
Középkori emléke egyik harangja is. Korára az oldalán látható fémérmékből következtetnek. Trónoló király, Keresztre feszítés, Író és olvasó szent és ismét egy Trónszéken ülő király. A királyokkal kapcsolatban Károly Róbertre gondolnak, vagy egyesek II. Endrére, vagy IV. Bélára.
A reformáció idején a templom a protestánsoké lett. 1767 április 28-án a katolikusok királyi rend alapján a templomot visszakapták és restaurálták.
A szentély kijavítására az új berendezés elkészítésére 1779-1821 között kerül sor. Ekkor készült a ma is meglévő barokk oltár, és ebben az időben épülhetett a hajó nyugati felében a torony és orgona karzat.
1968-1971 között végezték a templom régészeti feltárását és műemléki helyreállítását a Műemlékvédelmi Igazgatóság vezetésével és segítségével, mely mind a templom helyre állítása, mint történetének tisztázása szempontjából jelentős volt.