Jézuskiáltó – szépítési projekt
A Székelykeresztúr város fölé emelkedő, Jézuskiáltó nevű domb és tetején álló kereszt századok óta mintegy a település szimbóluma. A hagyomány szerint a tatárjárás idején a lakosság ide menekült, hangosan kiáltozva Jézus nevét. Valószínűleg az erős visszhang megrémítette a tatárokat, azt hitték, nagy haderő várja őket, és elkerülték a helyet, amely a kereszt nevét viselő település számára jelképes értékű lett. Hogy pontosan mikortól áll kereszt a dombtetőn, nem tudni, egy XIX. század eleji katolikus egyházi jegyzőkönyvben olvasható, hogy szorgalmazták a „régen volt fakereszt visszaállítását”. A ma is álló, hét méter magas betonkeresztet 1930-ban a katolikus egyházközség és akkori plébánosa, Orbán János állíttatta, az időjárási viszontagságok nem kímélték, emberi rongálásnak is többször áldozatul esett már, szükségessé vált a felújítása. A Jézuskiáltó és keresztje – mely a kisváros címerének fő motívuma is – szent jelképként épült be a település és lakóinak művelődéstörténetébe, helyi identitástudatába. Ugyanakkor fontos turisztikai értékkel is bír, hiszen közismerten különleges látványosságot kínál, pompás város- és vidékpanorámát tár a látogatók elé. Úgy a helybéliek, mint az ideérkező vendégek és turisták szívesen és gyakran látogatják. Ezért is tartottuk szükségesnek és fontosnak a kereszt felújítását, amely a Magyar Kormány Támogatásával, a Bethlen Gábor Alap által valósult meg.
